PÁLI

         A Kisalföld déli peremén elterülő önálló település, amelyet a 86-os főút K-Ny irányban szel át.

A falutól D-Ny –ra folyik a Rába, nyugati vízfolyása a Keszeg-ér, helyi elnevezése: Linkó. Határa szántóval és jelentős erdővel borított sík vidék, erdejében a gyertyános és a tölgyes területek a jellemzőek.

Faállománya értékes. A szántóföldi növénytermesztés mellett egykor virágzó állattenyésztéséről volt híres a település. A „Gazdák erdejé”-ben makkoltatták a sertéseket, a ligetesebb erdőkben pedig szarvasmarhacsordák legeltek.

         A település neve a „Peuli-Pálé” személynévbirtoklást kifejező „i” képzős származékából ered.

Régészeti emlékei között szétszórt római leletek találhatók, de l959-ben kavicsbányászat során honfoglalás kori sírok is előkerültek, 8 sírt régész és antropológus tárt fel.

         Páli pecsétje l782-ből ismert,körirata”PALI ---HEHSIG.PATRONA-„

A pecsét ábrája: félhold felett Szűz Mária jobbján a gyermek Jézussal, baljában gallyal vagy jogarral. Mindkét alak feje felett glória, körülöttük sugárkoszorú. Két oldalon „S” és „W” betűk.

         Páli első írásos említése 1220-ból való, II. András Páli és Edői pusztát Osl és Belud grófnak adta. Az 1300-as évek elején már lakott hely, két Páli néven szerepel. 1327-ben a király Köcski Sándor országbírót többek között Pápócz, két Páli és Sebes birtokában megerősítette. 1346-ban már Magyar Pál és felesége Gelsey Margit birtokolta zálogjogon, de 1352-ben már meg is vásárolta azt.

Margit asszony 1366-ban Pápocon templomot építtetett és ahhoz egy prépostságot alapított, amelyhez Páli is tartozott. A két település közötti kapcsolat ettől kezdve a 20. század közepéig fennmaradt.

V.László király 1451-ben új királyi adománylevéllel erősítette meg Máté prépostot a sopronmegyei két Páli, Daák puszta és Vicafölde birtokok jogában és a győri káptalan által újból való beiktatását is elrendelte.

Az l500-as évek második felében, 1571-ben majorsági földekről, 1566-ban pedig már plébániáról is találunk feljegyzéseket. A törökdúlás idején 1594-ben Rábaköz jelentős része elpusztult, két évtizeden át Páli is lakatlan volt.

A 17.sz.elején Bethlen Gábor hadai foglalták el a pápoci prépostság birtokait, így Pálit is.

A Rábaközi Főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint 1659-ben 40 telkes jobbágy élt a faluban, egy kivétellel mind katolikusok. A mennybe fölvett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt plébánia templomot Weres Mátyás prépost úr, a győri székesegyház kanonokja építtette 1642-ben. Ez ideig egy fatemplom állt itt, azt lebontva a kis-páli templom tégláit is felhasználva épült fel a templom, tornya azonban fából készült. A jelenlegi tornyot 1770-ben emelték. Mellékhajókkal 1804-ben nagyobbították meg. A templomot kőfallal körülzárt temető vette körbe. A templom felújítására l693-ban azért volt szükség, mert a törökhordák 1683-ban „felégették az oskolaházzal együtt, amely az utca közepén állott”. Az utolsó nagy felújítás 2004-ben fejeződött be.

A faluban található köztéri szobrok egyházi jellegűek, szintén az 1690-es évekből valók. A kálvária a templom mellett ritkaságszámba menő műemlék, renoválásra szorul.

Páli a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomával Rábaköz legfontosabb búcsújáró helyévé vált a l7. sz.-ban. Nagy processzióval érkeztek a hívek papjaik vezetésével a templomi búcsúra.

Az 1700-as évek a kuruc-labanc harcokkal vette kezdetét. Erős hadisarcot vetett ki mindkét fél a falvakra, a prépostra és birtokaira.

A páliak robotolása az 1720-25 közötti időszakban kezdődött, amikor az eszterun belüli rétet falustól kiirtva kénytelenek voltak az uraságnak átengedni. Az erdőirtás során nyert földterületet az uraság visszaváltogatta a jobbágyoktól. Az így nyert urasági földeken hatalmas robotterhek nehezedtek a jobbágyokra. A népszaporulat megkövetelte a nagyobb földterületeket. Ezt belátva az uraság átengedte a jobbágyoknak az újabb irtásföldek felét. Ezáltal kedvezőbbé vált helyzetük

A páli takácscéh 1716-os céhlevelét többször megújították, a céh tagjainak száma meghaladta az 50-t. Zászlójuk értékes céhrelikvia.

Az alábbi népességi adatok szemléletes képet mutatnak a lakosság életkörülményeiről.

Páli lakosságának csökkenését több tényező befolyásolta.

A halálozás a háborús években jelentősen nőt./1693, 1707, 1713, 1849, és a világháborús évek/. Az első világháború 49, a második világháború 31 katona és 9 polgári áldozatot követelt. Ezen kívül egy zsidó család nagyobb része is deportálásra került.

A járványok évszázadok óta rettegésben tartották a lakosságot.

1831-ben 73, 1849-ben 123 és 1855-ben 78 halott, többsége a kolera miatt hunyt el. A gyermekek körében terjedő torokgyík is gyógyíthatatlan betegség volt a 20. sz. első harmadáig.

Négy elvándorlási hullám érintette érzékenyen Páli lakosságát. 1903 főként Amerika /közel 400 fő/, a két világháború között USA és Kanada, a második világháború után Sopron és 1956 után főkén Nyugat Európa fogadta be az elvándorlókat.

Jellegzetes helynevek nyújtanak betekintést az elmúlt évszázadok falu határába. A Kengyelköz, a Pusztakút,a Fölerdő, a Gyöpút, a Hosszak,a Vaszaros dűlő,a Várkerítés ,a Meggyes, a Lángos ,a Rókalyuk,a Kövecses,a Kölesszer, a Vasárok beszédes dűlőnevek.

A helyi historikusok feljegyzéseiből néhány érdekesség: 1760-ban tűzvész pusztított a faluban,1798-ban nyitották meg a jelenlegi temetőt.1936 a villamosítás éve. Árvizekről is tudunk. A Keszeg-ér nem tudta elvezetni a vizet, a Tüsközről a műúton a vásártérre is átcsapott. A Szent Imre utcában árvízveszély volt.

Az 1848-as forradalom és szabadságharcban 11 páli honvéd vett részt.

Anyakönyv l690-től kezdődően rögzíti az adatokat, de több évtized hiányzik belőle. Legkorábban a Kálmán, az Orbán, a Kovács,a Horváth és a Németh családnevek fordulnak elő, a Kükedi, a Szigeti, a Nagy, ,Póczik ,Csiszár, Szalai, Kozma, Pákai nevek régiek, és gyakori a használatuk.

A 20. század történetéből a háborúk és forradalmak közvetett és közvetlen hatása a legmeghatározóbb, az áldozatok neveit a templom falán elhelyezett emléktáblákon olvashatjuk. A 20-as és 30-as éveket a közösségek tartalmas tevékenysége jellemezte. A levente, a sport és kulturális élet, az egyházi szervezetek főként az ifjúság nevelését szolgálták. Az élet minőségét alapvetően a gazdasági helyzet határozta meg, amely a nehezen megszerezhető javakért folytatott sok munka és küzdelem, valamint a lehetőségek örökös versenyfutását jelentette.

1945 március 25-én, virágvasárnap érte el a front a községet. A szovjet hadsereg 27-én szorította ki a németeket a faluból. A harcoknak 8 civil páli áldozata lett.

Hét helyen égett a falu.

Az újjáépítés közben a földosztás, majd az 1945-ös választások zajlottak le, ahol legtöbb szavazatot a kisgazdapárt, a kommunista párt és a parasztpárt kapta meg.

1947 végén még 25 hadifogoly nem érkezett haza, egy részük soha nem térhetett vissza falujába.

1949-ben alakult meg az első termelőszövetkezeti csoport. Később újabbak alakultak, de 1953 őszén a többségük ki is lépett. A forradalom utáni években újból erőltette a politika a téeszesítést, ennek következtében szinte valamennyi mezőgazdálkodással foglalkozó család a tsz-ben talált munkahelyet magának.

A közös gazdálkodás mellett a háztáji gazdaság jelentett anyagiakban is lehetőséget az életszínvonal emelésére. A páliak szorgalma többnyire meghozta a javaik gyarapodását, de az elköltözést is ösztönözte, a fiatalok városlakók lettek.

A település közösségi feladataiban is szemmel látható fejlődés következett be, korábban az utak, járdák, kultúrház épültek, az ezredforduló táján pedig a víz és csatornahálózat kiépítése, a telefonhálózat bővítése, majd a községi ingatlanok felújítása következett.

A lakosság számának erőteljes csökkenése vezetett oda, hogy az iskolai oktatás előbb a felső tagozaton, majd 2007-ben az alsó tagozatán kénytelen volt helyben megszüntetni tevékenységét.

A falu azonban küzd a jövőjéért, vállalkozások munkalehetőségekkel, a közösségek/polgárőrség, énekkar, egyház stb./ tevékenységükkel, az intézmények szolgáltatásaikkal, az önkormányzat a falu élhetővé alakításával szolgálja települést hétköznapokon és ünnepek egyaránt.

Horváth Győző

Vissza a kezdőlapra